-Sajnálom Kedvesem de
ezt kell tennem! A Szeráfoknak nem mondhatok ellent, pedig megtenném. Még csak
egy 17 éves gyerek vagy de elkell téged küldenem. Feladatot kaptál. A
legszörnyűbb feladatot. Az emberek világába kell téged küldenem, hogy jobbá
tedd azt. Fel nem foghatom, miért nem tudnak küldeni egy idősebb, tapasztaltabb
angyalt erre a feladatra. Sajnálom Kedvesem egyre fogy az időd. Indulnod kell Iofiel!
Remélem mihamarabb viszont láthatlak. Óvni foglak téged minden erőmmel
Kedvesem.-ez volt Rafael arkangyal végszava. Iofiel érthetetlen tekintettel
bámult Rafaelre. –De…..-és a lány körül minden elsötétült.
Éles
fájdalom hasított hasította ketté a lány fejét. Egy elefántcsont színűre mázolt
szobában ébredt. A háta mintha be akart volna szakadni a kínzó nehézségű
súlytól, ami a szárnyaiból származott. Iofiel kicsit megkönnyebbülten
nyugtázta, hogy szárnyai épségben vannak a hátát szétfeszítő fájdalom ellenére
is. Körülnézett a szobában. A falat poszterek valamint fekete képkeretbe
öltöztetett képek borították. Egy hatalmas ablak tárta elé Manhattan
kertvárosának legszebb részeit. Tehát igaz. Tényleg az emberek világába
küldtek. Gondolta Iofiel. Tekintete tovább vándorolt a szobán. A
hatalmas ablak bézs színű párnával porított párkánya előtt egy apró kanapé foglalt
helyet. A lány elmosolyodott mert ezek a lágy színek emlékeztették az otthonára.
Az apró kanapé mellet egy, a többi tárgytól eltérő módon sötét, fából
kidolgozott íróasztal állt egy fekete színű bőr székkel. Iofiel furcsának mégis
megnyugtatónak találta a sötét és világos árnyalatok keveredését. Az
íróasztaltól jobbra két fehérre festet fa ajtó sorakozott. A lány óvatosan
leszállt az ágyról majd puha léptekkel indult meg az ajtók felé. Az íróasztal
melletti ajtót nyitotta ki először. A hófehér csempe és a fekete polcok tették
az apró fürdőszobát különlegessé. Iofiel belépett a kis helységbe, hogy jobban
szemügyre vehesse. A fal mellett egy hófehér fürdőkád foglalt helyet mellette
egy törölközőtartó fekete törölközőkkel. Az ajtótól balra pont szembe a
fürdőkáddal, egy szintén hófehér csap díszelgett különleges krómozott csappal.
Szemmagasságban egy hatalmas tükör foglalt helyet körülötte apró lámpákkal. A
lány belenézett a tükörbe. Egy nyugodt sóhajtással nyugtázta, hogy semmi sem
változott meg rajta. Ugyanabban a fehér ruhában volt mint amit aznap reggel
magára öltött. Hófehér szárnyai a megszokott módon csillantak meg az ajtóval
szemben lévő falon elhelyezett ablakon beáramló napfényben. A hatalmas tükörben
alaposan megfigyelte arca minden vonását. Fekete haja fátyol ként hullott
vállaira, onnan pedig egészen lelógott a derekáig. Sötét barna szeme már szinte
feketén csillantak meg a beszűrődő napfénytől. Hosszú szempillái keretbe
foglalták csillogó szemét. Bőre feszes és egyenletesen hófehér volt. Gyönyörű
volt bár Ő ezt sosem így látta. Sosem volt képes megérteni, hogy a szülei miért
éppen az isteni szépség angyalának nevét adták neki születésekor. Rafael
arkangyal mindig azt mondta, hogy azért adták ezt mert Iofiel-nél szebb angyalt
még senki nem látott. A lány nem hitte el pedig igaz volt. A többi angyaltól
eltérően az Ő haja nem hófehér vagy szőke volt, hanem fekete mint a bukott
angyalok szárnyai és Iofiel ettől érezte magát kívülállónak, és az is volt.
Szépségével, kedvességével, kiváló képességeivel és éleseszűségével kitűnt a
többi angyal közül.
-Cassandra
gyere reggelizni!-zökkentette ki Iofiel-t egy ismeretlen női hang a
gondolataiból. Cassandra? A nevem Iofiel. Nem Cassandra! Zavaros volt az egész
Iofiel számára. Rafael hangját hallotta meg a fejében. –Kedvesem, az emberek
világában te Cassandra Liliana Collins vagy. Egy tizenhét éves, teljesen
átlagos lány. A szüleid; Liliana Fray és Alexander Collins. A legjobb barátaid
Maya Grey és Simon Morgenstern. Manhattanben élsz a szüleiddel valamint Magnus-szal
és Hodge-al, a két kismacskáddal. Ennyi információval remélem elboldogulsz. Ha
esetleg segítségre lenne szükséged csak gondolj rám és arra, hogy mit mondanék
most és végül még annyi, hogy ne félj. A szárnyaidat nem látja egyetlen ember
sem. Bármilyen más élőlény, aki nem emberi csak akkor láthatja, ha Te úgy
akarod Kedvesem. Vigyázz magadra és ha lehet kerüld el a Vérfarkasokat,a
Tündéreket, a Vámpírokat, a Nephilimeket és mindent ami nem emberi.-ezek voltak
az utolsó szavak Iofiel, pontosabban Cassandra elméjében. A lány a hálószoba
ajtaja felől hangos lépteket hallott majd kitárult az ajtó és egy gyönyörű,
hosszú vörös hajzuhatag libbent be az ajtón. –Cassy, gyere reggelizni.-szólt
oda mosolyogva Liliana a lányának. Cassy aprót bólintott majd légies
könnyedséggel odasétált újonnan szerzett édesanyjához és átölelte Őt. A nő
mosolyogva viszonozta a lány kedves gesztusát.