2015. június 22., hétfő

Első rész.

-Sajnálom Kedvesem de ezt kell tennem! A Szeráfoknak nem mondhatok ellent, pedig megtenném. Még csak egy 17 éves gyerek vagy de elkell téged küldenem. Feladatot kaptál. A legszörnyűbb feladatot. Az emberek világába kell téged küldenem, hogy jobbá tedd azt. Fel nem foghatom, miért nem tudnak küldeni egy idősebb, tapasztaltabb angyalt erre a feladatra. Sajnálom Kedvesem egyre fogy az időd. Indulnod kell Iofiel! Remélem mihamarabb viszont láthatlak. Óvni foglak téged minden erőmmel Kedvesem.-ez volt Rafael arkangyal végszava. Iofiel érthetetlen tekintettel bámult Rafaelre. –De…..-és a lány körül minden elsötétült.
Éles fájdalom hasított hasította ketté a lány fejét. Egy elefántcsont színűre mázolt szobában ébredt. A háta mintha be akart volna szakadni a kínzó nehézségű súlytól, ami a szárnyaiból származott. Iofiel kicsit megkönnyebbülten nyugtázta, hogy szárnyai épségben vannak a hátát szétfeszítő fájdalom ellenére is. Körülnézett a szobában. A falat poszterek valamint fekete képkeretbe öltöztetett képek borították. Egy hatalmas ablak tárta elé Manhattan kertvárosának legszebb részeit. Tehát igaz. Tényleg az emberek világába küldtek. Gondolta Iofiel. Tekintete tovább vándorolt a szobán. A hatalmas ablak bézs színű párnával porított párkánya előtt egy apró kanapé foglalt helyet. A lány elmosolyodott mert ezek a lágy színek emlékeztették az otthonára. Az apró kanapé mellet egy, a többi tárgytól eltérő módon sötét, fából kidolgozott íróasztal állt egy fekete színű bőr székkel. Iofiel furcsának mégis megnyugtatónak találta a sötét és világos árnyalatok keveredését. Az íróasztaltól jobbra két fehérre festet fa ajtó sorakozott. A lány óvatosan leszállt az ágyról majd puha léptekkel indult meg az ajtók felé. Az íróasztal melletti ajtót nyitotta ki először. A hófehér csempe és a fekete polcok tették az apró fürdőszobát különlegessé. Iofiel belépett a kis helységbe, hogy jobban szemügyre vehesse. A fal mellett egy hófehér fürdőkád foglalt helyet mellette egy törölközőtartó fekete törölközőkkel. Az ajtótól balra pont szembe a fürdőkáddal, egy szintén hófehér csap díszelgett különleges krómozott csappal. Szemmagasságban egy hatalmas tükör foglalt helyet körülötte apró lámpákkal. A lány belenézett a tükörbe. Egy nyugodt sóhajtással nyugtázta, hogy semmi sem változott meg rajta. Ugyanabban a fehér ruhában volt mint amit aznap reggel magára öltött. Hófehér szárnyai a megszokott módon csillantak meg az ajtóval szemben lévő falon elhelyezett ablakon beáramló napfényben. A hatalmas tükörben alaposan megfigyelte arca minden vonását. Fekete haja fátyol ként hullott vállaira, onnan pedig egészen lelógott a derekáig. Sötét barna szeme már szinte feketén csillantak meg a beszűrődő napfénytől. Hosszú szempillái keretbe foglalták csillogó szemét. Bőre feszes és egyenletesen hófehér volt. Gyönyörű volt bár Ő ezt sosem így látta. Sosem volt képes megérteni, hogy a szülei miért éppen az isteni szépség angyalának nevét adták neki születésekor. Rafael arkangyal mindig azt mondta, hogy azért adták ezt mert Iofiel-nél szebb angyalt még senki nem látott. A lány nem hitte el pedig igaz volt. A többi angyaltól eltérően az Ő haja nem hófehér vagy szőke volt, hanem fekete mint a bukott angyalok szárnyai és Iofiel ettől érezte magát kívülállónak, és az is volt. Szépségével, kedvességével, kiváló képességeivel és éleseszűségével kitűnt a többi angyal közül.

-Cassandra gyere reggelizni!-zökkentette ki Iofiel-t egy ismeretlen női hang a gondolataiból. Cassandra? A nevem Iofiel. Nem Cassandra! Zavaros volt az egész Iofiel számára. Rafael hangját hallotta meg a fejében. –Kedvesem, az emberek világában te Cassandra Liliana Collins vagy. Egy tizenhét éves, teljesen átlagos lány. A szüleid; Liliana Fray és Alexander Collins. A legjobb barátaid Maya Grey és Simon Morgenstern. Manhattanben élsz a szüleiddel valamint Magnus-szal és Hodge-al, a két kismacskáddal. Ennyi információval remélem elboldogulsz. Ha esetleg segítségre lenne szükséged csak gondolj rám és arra, hogy mit mondanék most és végül még annyi, hogy ne félj. A szárnyaidat nem látja egyetlen ember sem. Bármilyen más élőlény, aki nem emberi csak akkor láthatja, ha Te úgy akarod Kedvesem. Vigyázz magadra és ha lehet kerüld el a Vérfarkasokat,a Tündéreket, a Vámpírokat, a Nephilimeket és mindent ami nem emberi.-ezek voltak az utolsó szavak Iofiel, pontosabban Cassandra elméjében. A lány a hálószoba ajtaja felől hangos lépteket hallott majd kitárult az ajtó és egy gyönyörű, hosszú vörös hajzuhatag libbent be az ajtón. –Cassy, gyere reggelizni.-szólt oda mosolyogva Liliana a lányának. Cassy aprót bólintott majd légies könnyedséggel odasétált újonnan szerzett édesanyjához és átölelte Őt. A nő mosolyogva viszonozta a lány kedves gesztusát.

Szereplők.

A történetem szereplőinek egy része a Cassandra Clare által írt Végzet Ereklyéi könyvsorozatból van. A történet nagyon fog hasonlítani a Végzet Ereklyéinek történetéhez és ha ez valakit zavar attól előre is elnézést kérek.


Iofiel avagy Cassandra Liliana Collins (Cassy, Cass, Cassandra)
17 éves angyal akinek azt a feladatot adták, hogy az emberek világát jobbá tegye. Legalábbis Ő így tudja.

Jace Lightwood/Herondale (Jace)
Egy 18 éves Árnyvadász avagy Nephilim. Segít Cassandra-nak rájönni a Szeráfok valódi tervére.

Raziel angyal
A Nephilimek angyala. Minden Árnyvadásznak Ő az Angyal. A Szeráfok tervének főbb résztvevője.

Rafael arkangyal
Iofiel(Cassandra) angyal szüleinek legjobb barátja aki a szülők halála után Iofiel gondját viselte és felnevelte.

Maya Grey (Maya, May)
Cassandra legjobb barátnője. 17 éves és mindenben Cassy mellett van. Időközben megtudja, hogy barátnője angyal.

Simon Morgenstern (Simon)
Szintén Cassy legjobb barátja.17 éves vámpír aki már az első találkozásuk óta tudja, hogy Cassandra angyal.

Alexander Lightwood (Alec)
18 éves Árnyvadász. Jace legjobb barátja és fogadott testvére is. Jace és Ő mindig egymás mellett vannak és együtt harcolnak.

Isabelle Lightwood (Is, Issy, Isabelle)
17 éves Árnyvadász. Alexander testvére és szintén Jace fogadott testvére is.